Vasárnap a szabadnapos Lewis Hamilton végre félrevonult a Mercedes vezéreivel Jerezben, néhány órával később pedig nyíltan elismerte, hogy a szerződéshosszabbításról tárgyaltak. Mindkét fél azt állítja, hogy közel a megállapodás, új kontraktus azonban még mindig nincs: a háttérben állítólag arról megy az alkudozás, hogy a csillagos egylet hajlandó-e évi 5 millió euróval megemelni a brit pilóta járandóságát.

A címvédő, immáron kétszeres vb-első Hamilton jelenlegi szerződése az idei évad végén jár le: Toto Wolff csapatfőnök és a menedzsmentet szintén erősítő Niki Lauda Abu-Dzabiban, a brit pilóta vb-sikerével zárult évadzárót követő forgatagban is csak azt ismételgették, amit nyár óta folyamatosan hallani tőlük, mégpedig azt, hogy a gárda és a pilóta kapcsolata olyannyira szoros, hogy a megállapodás pusztán formalitás lesz. Aláírás ennek ellenére még mindig nem került az új kontraktusra, s mint Jerezben kiderült: a zárófutam óta eltelt 70 nap során első ízben ültek tárgyalóasztalhoz egymással.

„Beszélgettünk. Meg tudunk állapodni egymással. Együtt akarunk maradni, mert kedveljük egymást” – sommázta a vasárnap délutáni félrevonulást Hamilton több brit sajtóorgánum hasábjain, arra azonban csak az élelmes, a kedvencükkel rendszerint túl buzgón foglalkozó szigetországi tollforgatók világítottak rá, hogy a folyamatos halogatás hátterében a pilóta pénzügyi követelései állnak.

Úgy hírlik, hogy az eddig évi 20 millió eurót kereső Hamilton szeretné elérni, hogy a Mercedes 25 millió euróra emelje éves járandóságát a szóban forgó új megállapodás három évére. Ahhoz képest, hogy Fernando Alonso a híresztelések szerint történelmi rekordnak számító évi 35 millió euróért írt alá a McLaren-Hondához, Hamilton követelése nem is tűnik annyira drasztikusnak, ám fontos megjegyezni, hogy a Mercedes anyacége, a Daimler nem híve túlzott költekezésnek: a Forma-1-es program miatt a szakszervezetek részéről folyamatos össztűz alatt álló vállalat évről évre szigorú korlátok közé szorítja a csapat költségvetését.

Lauda persze ismét igyekezett csitítani a kedélyeket és pusztán annyit mondott, hogy „nincs semmi gond a szerződéssel, Lewis alá akarja írni és mi is azt szeretnénk, hogy aláírja. Nincs semmi kapkodás. Ha lesz elég időnk arra, hogy ezt megtegyük, akkor vége lesz a spekulációknak…” Az osztrákok korábbi háromszoros világbajnokának állásfoglalására Hamilton is próbált ráerősíteni azzal, hogy „a tavalyi szezon óta nem nagyon találkoztunk” és „nem hinném, hogy kapkodnunk kellene amiatt, hogy valakiknek a kedvére tegyünk”.

A britek az alapot is megteremtették maguknak ahhoz, hogy a nyugtató töltető válaszok ellenére is teljes erőbedobással forszírozhassák az ügyet. Több forrás is megszellőztette, hogy a Ferrari érdeklődik Hamilton szolgálatai iránt: Sergio Marchionnéról, az olasz márka elnökéről tudni vélik, hogy nagy tisztelője a Mercedes menőjének, s annak fényében, hogy Kimi Räikkönen 2015 utáni terveit homály fedi, azt igyekeznek sejtetni, hogy a vezér kísérletet tehet Hamilton szerződtetésére.

A Ferrari egyébként tényleg megengedhetné magának, hogy teljesítse a pilóta pénzügyi elvárásait, ám sokkal inkább az tűnik reálisnak, hogy a túlzottan patrióta szigetországi sajtó - kérésre vagy önszántából – egyszerűen csak bedobta a históriába a Ferrari-vonalat, hogy előnyösebb tárgyalási pozícióhoz juttassák a Mercedesszel egyezkedő klasszist. Tavaly több ízben is láthattuk, hogy a brit újságírók és lapok szinte mindenre hajlandóak honfitársuk érdekében, aki - kimondva, kimondatlanul – rendszerint él is ezzel a lehetőséggel.